Zsolti

Az életem elmúlt 700 napja...

A nevem Zsolti,

sokszor Zsola, ha kelletem magam Zsoló lotyó, ha őrzöm a házat Zs ügynök, ha pedig rossz vagyok akkor Cézár...

Az életem első szakaszára nem igazán emlékszem, annyi maradt a fejemben, hogy nem tudtam járni csak húztam magam a földön, majd jött értem Csaba Komlón és megmentett.

Átestem egy hatalmas gerinc műtéten és leköltöztem Szegedre.

6 éves féfiasságától megfosztott úr vagyok.

Itt indult a mentett kutyás karrierem.

Hónapokon keresztül gyógytornára jártam, ingerterápiák, maszírozás, úszás... mindent megtettek értem, hogy lábra álljak és önállóan mozogjak.

Majd hétről hétre egyre jobban lettem, egyre ügyesebben jártam. És megtörtént az az áttörés, amit sokan nem reméltek, de elkezdtem teljesen önállóan szaladni.

Azóta gyönyörűen futok és rohanok. Igaz, egyedi stílusban, de megállíthatatlan vagyok.

Sokminden megtörtént ez a 700 nap alatt.

Rengeteg mentett kutyával találkoztam és éltünk meg közös dolgokat. Voltak fiatalok, öregek, betegek, szépek és extra csúnyák...

Tudok tyúk és kakas tollkabát igazítást végezni, a legprofibb vagyok a macska ijesztgetésben, rémisztő hangon tudok ugatni a kapunál és nagyon cukin el tudom magam adni bárkinek, aki ide jön.

Megtanultam itt mi, hogy működik.

Az a rendszer, hogy valaki beérkezik, elvan itt egy darabig, elviszik autóval, hazajön fura szagúan, egész nap külön van tőlünk és ez a szag után hamarosan elutazik és soha többé nem jön vissza.

Onnan tudom ki utazik el, hogy őrá elkezdenek hámot próbálgatni, hogy melyik passzol rá. Amikor megvan a rá illő hám, utána vagy jön érte egy autó és elviszi vagy pedig az itteniek rakják kocsiba és pá.

Sokszor sorrendben haladunk és aki a legrégebb óta van bent az megy ki a leghamarabb, de velem valahogy ez a rendszer nem működik jól. Én mindig kimaradok a sorból.

Nagyon sok emberrel találkoztam már, rendszeresen jönnek ide és mindenkit körbe szeretgetnek, fogdosnak, simogatnak, finomságokat adnak, majd egy valakit felemelnek, rá kerül a hám és elmennek.

Nem tudom hova megy és miért, de olyan törődéssel ölelik és rakják autóba, hogy biztosan jó helyre mennek.

Mi is szoktunk autózni.

Ha nem raknak rám hámot, akkor tudom, hogy dokihoz megyünk...

Ha előkerül az én hámom, akkor csomagtartóban utazok és irány a túra. Nagyon szeretek menni, Imádom az erdő illatát, imádok a levelek közt szaladni és a sok érdekes illatot beszippantani. Olyankor a kerekes kocsimat a visszük, mert ha elfáradok akkor az nagy segítség nekem.

Most kicsit felszedtem magamra... ennek 2 oka van. Az egyik a depresszióm... az utolsó barátom-Vacak-is elment autóval.

Egyedül maradtam. Magányos vagyok, nincs akihez bújjak, nincs akivel támogassuk egymást.

A másik a téli hidegre való felkészülés.

A telek körüli védelmi rendszer az én felügyeletem alatt van. Mindenkit meg kell ugatni, aki elmegy a kerítés előtt, aki pedig mosolyog befelé azt ijesztgetni kell. Ami elég nehezen megy, mert gyönyörű vagyok, de próbálkozok.

Szóval sokat vagyok kint és ehhez kell egy kis plusz réteg, mert öltözködni nem szeretek.

Van itt egy lelenc gyere, Perec... na ő mindig öltöztetve van, nyeszlett egy tacskó...tiszta égő, ahogy néha kinéz a színes ruháiban. Belőlem nem csinálnak bohócot az fix.

Vannak macska barátaim, általában azokkal jövök ki a legjobban, akik szintén valami miatt kiesnek a rendszerből.

Játékmester 6 hónapos lány. Eszméletlenül jétékos, mindig kitalál valamit, amivel eltereli depis gondolataimat.

Tegnap egy szemetes zacsiba bújt be, amit kiraktak összekötve, hogy kiviszik, de elfelejtették. Játékmester kiszakította, bemászott és minden benne levőt kiszedett.

Nem hagytam egyedül ebben a nagy melóban. Felrobbantottuk ketten a konyhát 😃 Durkáltunk a szemétben és nagyon jól éreztük magunkat. Ő a legjobb barátom most. Azt mondják cirmos cica és nem kell senkinek.

Kutya szemmel nézve szerintem szép. Igaz, hogy macska de jól néz ki. Sokszor alszunk együtt, elmélkedünk hol lehetnek a többiek és mi van velük.

Jó itt, ne értsetek félre, de érzem ott legbelül, hogy egyszer rám is másik hám kerül és eljön értem egy autó, ami elvisz oda, amire nagyon vágyok. Ahol én leszek a középpont és imádattal nézhetek majd az én emberemre.

Csak így pár szemközt elmondom mi az, ami miatt engem nem választ senki...

Az első dolog, hogy én nem vagyok alkalmas csak lakásban élni. Nekem kell a kert, kell a fű, a föld mert számomra az a legstabilabb talaj. Ettől vagyok olyan ügyes, mert sokat van a lában a természetes talajon és stabilan tartom magam. Ha bent vagyok, ott szőnyegen tudok igazán szépen közlekedni, hideg burkolaton csúszik a lábam.

A másik dolog, hogy a műtét sem adott teljes megoldást az öröm pisi dolgomra. Ha felébredek vagy elindulok örömömben csepegtetek. Ezt itt úgy orvosolják, hogy egy sexi fiú pelust tekernek a hasam alá, a mi a kukacomat fedi és így minden makulátlan marad, még a férfiasságom is.

A harmadik pedig, hogy álmomban pelus kell alám, mert sokszor azt álmodom kint vagyok és hát történik némi baleset.

Azt gondolom ezek a dolgok nem olyan vészesek, hogy ne érhessek révbe valakik oldalán.

Nem adom fel, várok és remélek.

Biztosan jön értem is egy autó.

Azt kérem tőletek osszátok meg a posztomat, hátha a karácsonyt már egy olyan fenyőfa mellett töltöm, amit az én embereim állítanak és nekem is lesz a fa alatt egy névre szóló csomag.

Köszönöm Nektek, hogy elolvastátok a 700.napon írodott posztom.

Zsola