Luke

Sziasztok, Luke vagyok.

Elmúlt kb. öt évem alatt megtapasztaltam, milyen éhezni, fázni, napról napra élni az utcán. Hogy milyen egy rossz gazda, milyenek a szintén túlélésért harcoló más kóbor kutyák.

Történt egy nap, hogy egy baleset miatt lett egy nagy luk a combomon - aztán ide kerültem. Meggyógyultam, kaptam mindenféle fájdalmas dolgot, amit eddig még nem, de azt mondták, ez nekem kell (chip, oltás), illetve meg is műtöttek (ivartalanítás), ami nagyon fájt, sírtam hazáig, pedig már komolyabb dolgokat is megéltem egy mukk nélkül.

Napjaim nagyrészét azzal töltöm, hogy csak ülök és nézek kifelé a kockássá vált szabadságra. Gondolkodom, hogy bár most kapok ételt, vizet, simit, jó szót, de mégis magányos vagyok és szomorú. Nem tudom, milyen lehet az a "jobb" élet, de ami most van, azt nagyon nem élvezem.

Szeretem az embereket, más kutyákkal is meg tudok békélni. Én tényleg semmi másra nem vágyom, csakhogy valakit nagyon szerethessek. Nem eszek sokat, nem ugatok sokat, nem is csinálok igazából semmit, csak várlak... Várlak téged, hogy haza vigyél és érted élhessek.

Főbb paramétereim;

- hosszú test, rövid lábak

- 15 kilónyi szeretet

- jórészt barna szőrzet, meg egy fehér nyakkendő, mert már előre ünneplem a napot, mikor megismerhetlek

Nyírbátorban vagyok, ide kell jönnöd értem.

‍