Papa régi ismerősünk volt a város azon részén, ahol nem divat a kerítés. Ő mégis többnyire az egyik porta szemétdombján tartózkodott. Mivel nem volt vele probléma és a kondija is jó, eddig nem fogtuk be. Viszont az utóbbi időben elkezdte járni a környéket és bejelentést kaptunk az egyik háztól, amely előtt szívesen időzött a szomszéd utcában. Így Papa hozzánk került. Az első napok kerítés erősítéssel, betonozással teltek mert mindenáron szabadulni akart. Most már megszokta nálunk az életet és párjával, Böbikével jól megvannak a nyugdíjas kifutóban. Papa barátságos kutya, rozoga izüeteinek jót tenne a meleg otthon még hátralévő éveiben.