Ned a csöngei szaporítós horrortanya másik “részlegéből” érkezett hozzánk. Mondhatjuk, hogy egyenesen a pokolból. Aki látott képeket, beszámolót tudja mire gondolunk. A kutyák a saját ürülékükben, vagy egyedül bezárva vagy falkában éheztek, csont soványak, fizikailag rossz állapotban voltak. Minden kutya, aki hozzánk került alul szocializált, az emberi érintést nem ismeri, retteg az embertől. Iszonyat hosszú út áll előttük, hogy egyszer többé-kevésbé normális életet éljenek. Mentálisan Ned az egyik legrosszabb állapotban van. Nem kommunikál, ha idegen embert érzékel ki sem bújik az ólból. Ned passzív, simogatható, felemelhető ha valamiért szükség van rá. Ha kellő ideig nyitva hagyjuk az ajtót az udvarra kimerészkedik, kíváncsian járkál egyre nagyobb területen. Egy magabiztos, barátságos, de nem domináns társ jót tesz neki. Egyenlőre csak ideiglenes befogadóhoz kerülhet maradási opcióval ha feloldják bűnjel státuszát.