Biru a csöngei szaporítós horrortanya másik “részlegéből” érkezett hozzánk. Mondhatjuk, hogy egyenesen a pokolból. Aki látott képeket, beszámolót tudja mire gondolunk. A kutyák a saját ürülékükben, vagy egyedül bezárva vagy falkában éheztek, csont soványak, fizikailag rossz állapotban voltak. Minden kutya, aki hozzánk került alul szocializált, az emberi érintést nem ismeri, retteg az embertől. Iszonyat hosszú út áll előttük, hogy egyszer többé-kevésbé normális életet éljenek. Mentálisan Biru van a legrosszabb állapotban. Nem kommunikál, ha erőltetjük azonnal félelem agresszív lesz. Nem odakap, kajakra harap. Az emberi érintést nem viseli, menekül előlünk. Ha hosszabb ideig bent vagyunk nála a jutit felveszi a közelünkből. Az udvarra kimerészkedik, kíváncsian járkál egyre nagyobb területen. Biruhoz extra türelem kell, olyan befogadó, aki nem bánja ha sokáig, akár hónapokig sem érintheti meg. Egyenlőre csak ideiglenes befogadóhoz költözhet maradási opcióval, míg bűnjel státuszát feloldják.