Voálá

Voálá vagyok… furcsa név, ugye? Eredetileg Bolhás volt, de végül új nevem lett.

Talán azért kaptam, mert a semmiből bukkantam elő az utcáról, egyszer csak ott voltam. Csakhogy az én múltam nem volt épp varázslatos, mert magány, félelem és küzdelem kísért minden nap. 💔

Amikor először embereket láttam közelről, csak reszketni tudtam. Féltem mindenkitől, hisz nem ismertem a simogatás melegét, csak az éhség és a hideg szorítását. 😭

Igen, próbáltam elijeszteni mindenkit, mert azt hittem, így tudom megvédeni magam. De lassan, apránként rájöttem, hogy vannak jó kezek, amelyek nem bántanak, csak ölelnek. Most már elhiszem, hogy lehet más is... 🥺

Egy 4 éves nagylány vagyok, nagyobb közepes testű, veszettség oltásom és chipem is megvan már.

Más kutyák társaságát viszont sajnos nem viselem el. Nekem csak egyedül lenne jó helyem. Egy szív, egy otthon, ami csak az enyém lehet.❤️‍🩹

Én nem kérek sokat: csak egy embert, aki meglátja bennem azt, aki a félelmein túl van, és aki a szeretetért cserébe hűséges társa lesz egy életre.

Mert igen, voltam az utcán, voltam megtört és félős, de még mindig hiszek abban, hogy valahol vár rám valaki, akinek én leszek a mindene.

Ha engeded, hogy belépjek az életedbe, megmutatom, milyen csodát tud jelenteni egy második esély.Én vagyok Voálá, és várom, hogy végre kimondhasd: „hazaviszlek.”” 🐾❤️